Ez lehet az utolsó igaz dolog  Mit találsz a mai napon Tovább párnába varrva Nem bújtatgatom   Még láthatod ahogy elköszön a nap. Fedelet húz saját világom boltjára Csak tükörképe tűnik fel Egy távoli korongon. Így sosem hagy teljesen magára   Túl sokáig kerestem a szépet  Ahhoz, hogy ne…

Tudod, hogy még a sajtod sem elég nagy? Kiáltotta a róka, majd nevetett Így, gúnyosan kacagva nézte Ahogy a holló sértődve tekintget   "Egy holló sem volt még ennyire haszontalan Lassan már kedvem sincs ellopni a sajtod" A holló sem volt rest, de a róka megelőzte Mielőtt majdnem nagyot…

Két lapát földet szedtem össze Az egyiket magamnak a másikat pedig azért, hogy lásd rád is gondolok.   Két lapát földet szedtem össze Nehéz volt az első A föld kérge kemény, Már rég nem esett eső A félbevágott férgek feje Ne félj, visszanő.

Sosem kerültem elő úgy elveszve benned mint szerda délután csak foltokat találtam e zsák oldalán vad növények begyűjtött magjait szórva utazom a szekér platóján. Még évek múltán is nyomomban más nem marad, csak virágok mik arcodat viselik   Sokszor nem tudom mit mondjak Semmit sem kell,…

Néha még álmodom rólad. Váratlan, a semmiből érkezel Szíved, lelked, tested újra túl közel Kerül mindenhez mi én vagyok. S eleven szerelem csorba lángja Mint vadlúd kap szárnyra Ha zörgeti a nádat Kutyák csaholása. Táncba hív, Táncra kél, Tékozló vágyaim pusztító mátkája. Így talál az éj leánya…

A megüresedő szívek zaja finoman kong. Úgy, mint egy nagy rézből készült óriási gong, melyet megütve az egész belsőmet átjárja egy rezgés, Most mélyen zsibong.   Arcokhoz társított érzések sok rövid történet, mit adott az elmúlt évek hömpölygő tengere S hajóra szállt az is, ki nem…

Por száll mindenhol Talpam alatt Lapított kavicsok Nyögnek. Álmos hétköznap Hosszú délután Dolgos órák Fáradt lélek Ablakon bámuló bamba Tekintet. Az érzés nem hagy nyugodni: Valami hiányzik. Egy kérdőjel mögötti üres rész Mit kitölteni csak Te lehetsz kész. Tátong, S mint hibás fog az orvost…

Legyen tűz   Elveszett röpke este féltett pillanat Bevégzi sorsát Holnapra nyoma sem marad   Szeleburdi véletlen Hozott felém csendesen Törékeny lelket Ékesen csillogó szemet Mely úgy nevet a Föld is elfelejti Miért kerek. Élettől csillogó szemed Mint halász veted Sokezer…

Még lépni sem volt időm Csak épp a szemem szélére került Sárgás busz lámpa fénye terül Az árva világra. Rozsdás ajtaja tárva garázsba fulladó éjjeli tánca sötétbe boruló üres magánya. Ablakain tekintő utcai lámpa. Felszöktem Nesztelen, mint árnyék a helyemet kerestem. A sarokban útitársra…

Végtelen nyugalom Ködös pályaudvaron Mozdony halkan zúg Hűvös vágányon. Ásító emberek Munkás menete Kabátjuk hosszú vastag, fekete. Te más vagy.. Világos színekben köszönsz a mának. Virággal kezemben örvendve várlak. Mosolygó hangon szólítasz. Minden bánatomra vigasz Ideig, óráig, ez maraszt.…