Végtelen nyugalom
Ködös pályaudvaron
Mozdony halkan zúg
Hűvös vágányon.

Ásító emberek
Munkás menete
Kabátjuk hosszú
vastag, fekete.

Te más vagy..
Világos színekben köszönsz a mának.
Virággal kezemben örvendve várlak.

Mosolygó hangon szólítasz.
Minden bánatomra vigasz
Ideig, óráig, ez maraszt.

Roppant városok
Fészkében tanyázok
Millió szalmaszál szív
Szalaszt el, majd hív
Későn, vágyakozva
Beállnak libasorba.

Ittasan ténferegvén
Sziklák szirtjén
Így élek,
hisz józanul félek
Ha a mélybe nézek.

Megérint a felcsapó illat
nedves, amolyan test szag
nem bánom ha marad ma.
Öleljen át, míg tart az éjszaka.

Eretnek, Boszorkány, Fakutya
Perecek, Robbanás, Falludzsa
A tegnap újraformálva.
Ős rendszer bekapcsol
Fekete macska dorombol.
Hideg fény ébreszt.
Nincs, mi tovább téveszt.
Jó lenne, még aludni
Kifolyt, nyálas szájjal nyújtózni.
Csak nem akarok többet Rólad álmodni.