Még lépni sem volt időm
Csak épp a szemem szélére került
Sárgás busz lámpa fénye terül
Az árva világra.
Rozsdás ajtaja tárva
garázsba fulladó éjjeli tánca
sötétbe boruló üres magánya.
Ablakain tekintő utcai lámpa.

Felszöktem
Nesztelen, mint árnyék
a helyemet kerestem.
A sarokban útitársra leltem

Kezet nyújt a sötétségből ismeretlen arca
Megragad, mély jácint illat
Selymes hangján hívogat
Számoljuk együtt a bárányokat
Legyen többnapos a szombat,
Hosszabb a nappal, s könnyebb
A feledés keserű súlya.

-Hagyj békén kérlek
inkább aludnék egyet
Hosszú volt a végtelen véletlen
vezette boldog életem
A kanyarig lecsukom szemem
Szólj, ha révbe értem.-

Széles szívébe emelt és keblére ejtett.
A tomboló vihar elől kabátzsebébe rejtett
Feslett bélésbe varrott hintaágy
Terített asztal körötti iszonyú vágy
Kívül kemény ő, s mégis lágy
Az igazi tükörtojás.

Szemet emel az irigy ember
Mérget csepegtet, savat termel
Nem lehetek előttetek
Csak ha legyőzlek titeket.
Alapos kalapos műveletek
Alamizsnát könyörgő szemek
Kilincsen lógó használt kifli lebeg
Igazán mindenbe belekezdek
Leszakítottam a villanyvezetéket.
A saját lábamba állítom fejszémet
Végre kidőlt a fám
Bár vörös a bokám
Véres a baltám
És fás a ruhám.
Szent Máriám
Ordít Anyám.
Torz Mosolyra húzódik szám.