Fényes hangyák hosszú sora halad Sárgában fürdő otthonába, majd földi tükrök villanak fel tavak képében A repülő ablakából.   Messziről látom miként kanyarodik a felszín, az erdő és a laposnak tűnő Kékes Kavarodik, gyomrom torkomban érzem a keresztben fújó szélben merészen a…

Csendben ültem a langyos szellő útjában. És nem tudtam eldönteni, az élet Hogyan lett szép lassan könnyebb és könnyebb. Már többet éltem, hogy elhiggyem A boldogság lehet perpetuális, mégis Teátrális napokból egyre kevesebb jut A felhőtlen, gondolattal teli égbolt, a beázó plafon, az…