Por száll mindenhol
Talpam alatt
Lapított kavicsok
Nyögnek.

Álmos hétköznap
Hosszú délután
Dolgos órák
Fáradt lélek
Ablakon bámuló bamba
Tekintet.

Az érzés nem hagy nyugodni:
Valami hiányzik.
Egy kérdőjel mögötti üres rész
Mit kitölteni csak Te lehetsz kész.

Tátong,
S mint hibás fog az orvost
Gomblyuk a gombot
Polc a könyvet
Szem a mosolyt.
Fül a hangot.
Kéz a kezet
Válaszod
Úgy várom.

Révedésem Ismerős zörrenés törte meg.
Talán a húgom küldött egy fontos üzenetet?
Esetleg a barátaim vicces mémet?
De nem.
S a nap új lendületet vett

Kattog az agyam
És a billentyűzet
Képernyő távolság köztem,
Közötted.

Suttogott kíváncsi kérdések
Megannyi választ remélnek
Kötetlen csevej
Vagy lelkek búvárkodása.

Ezen
Figyelmes falása írott képeknek
Ismerős minőség,
Melyen mindig csak ámulok.
Mégis...
Feltűnik valami..

Mint egy vár, ahol kinyílt egy ablak
Rajta keresztül lógatod hajad
Ma pedig kidugtad arcodat.

Pillantás a tekergő örvénybe.
Egy csodás dzsungel kanyargó ösvénye
Balra szenvedély
Jobbra öröm
Megpihenni nem lehet
E földi körön.

Bár rövid a túra,
igazán hálás vagyok
Tudva, tudatlan
Megkoronázta a napot.

Mint egy mitikus lény,
A lernéi hüdra.
Összes válaszod
Még két kérdés létét szítja.

Ajándék a lehetőség
Hogy kérdéseket tehetek
Ajándék a lehetőség
Hogy válaszokat remélhetek
De hogy még én is érdekellek...
Kérdem, mikor ébredek?