Néha még álmodom rólad.
Váratlan, a semmiből érkezel
Szíved, lelked, tested újra túl közel
Kerül mindenhez mi én vagyok.
S eleven szerelem csorba lángja
Mint vadlúd kap szárnyra
Ha zörgeti a nádat
Kutyák csaholása.

Táncba hív,
Táncra kél,
Tékozló vágyaim pusztító mátkája.
Így talál az éj leánya bennem
igazi párjára.

Karjaiba zár a sápadt Holdvilág
Merengő boldogság örökké tartó éjen át.

Az est sűrű ködjén
fényes késsel vág
Utat magának a pirkadat
Még kapaszkodom,
hisz aranyat ér
az összes pillanat.

Izzadtan, nedves párnába
fulladt fejjel ébredek fel.
S illatod magam körül úgy illan el,
mint a dér a fű hegyéről,
Ha simogatja a reggel.

Ő az igazi femme fatale:
Nem kísér utamon
De olykor megtalál
Nyugtom lesz tőle majd
Ha síromon fejfa áll.

Carried away by the currents
We fly beneath the waves
Trough treacherous torrents
And dark underwater caves

The unknown of the abyss
Houses a strange serendipity
There is nothing I find amiss
In this uncertainty

Thunder does not crackle
In this deep ocean
Only the sound of whales
Carry through the open

I thought I was lost
never to be found
But at the bottom of the sea
I found a familiar crowd.

They sing
And I feel
The need
To heal

To break the crust
To stir the dust
Don't be aghast
To learn to trust
Again.