Tétova Árnyak között
Két világ rezgő határán
Egy emlék figyelt, átszökött
Óvatlan pillanatban megkötött

Tudván merre halad
Leült nagy tölgyek alatt
Régi dalát énekelve
Fekve az eget kémlelte

Látott sok csillagot
Mind ismerős valahogy
S a hold rideg fénye
Tekintetét megigézte

Másnap a világot járva
Bukkant rá csodákra:
Barátok nevetése
Édesanya ölelése
Gyermek szertelen kacaja
A tudatlan ártatlansága..
Szívéhez jutott a boldogság árnyéka.

Többet akarva
Tovább kutatva
Eljutott egy sötét utcába
A kétely megtorpantotta
Már kifordult volna
Mikor egy hang szólította

Idegen érzésként félelem
Kúszott feléje hirtelen
Összetört álmok szilánkján
Száradó vér szagának üvöltését hallván
Elfogta kegyetlen rémület
Magával ragadó iszony, révület
Mint robbanásra váró régi épület
Idegei pattanásig feszültek
Felidézte a régi melódiát
Nem érzett mást, csak agóniát
Próbált elfutni hát
Gyűlölet göcsörtje akasztja lábát
Porba hull, felkiált..
Az önzés elnyomta hangját.

-------------------------------------------------

Fura álmok övezik éjjelem
Velük együtt kell élnem
Értelmüket keresvén
Gondolatimba merülvén
Jártam sok utcák macskakövét

Fura alak jött az út szélén
Mások figyelmét fel nem keltvén
Valahogy nem volt helyén..
Szemembe nézett s én nem féltem
Álltam tekintetét, elképedtem.
A boldogság vágyát, felfedezve
Lázasok álmától gyötört elméje
Szemén keresztül tükörként vetült le
Időt, teret megkerülve
Magam arcát láttam benne.
Mint ismerős köszöntött
Pipájából füst tekergőzőtt
Nem kért semmit, nem mentegetőzött.
Tekintete szívemben időzött.
Két szót dörmögött fülembe
Majd elindult, egyedül előre
Hogy eltűnjön örökre.
Kétségem sincs felőle
Számára én voltam:
-így mondta-
Az emlékek őre.

Pierre