Tudod, hogy még a sajtod sem elég nagy?

Kiáltotta a róka, majd nevetett

Így, gúnyosan kacagva nézte

Ahogy a holló sértődve tekintget

"Egy holló sem volt még ennyire haszontalan

Lassan már kedvem sincs ellopni a sajtod"

A holló sem volt rest, de a róka megelőzte

Mielőtt majdnem nagyot kiáltott:

"Leesik a sajt, ha a szád kitátod"

Csendben tűrte hát a madár az ócsárlást

Hiába zavarta, attól még jól tudta

Ha a sajtot leejti

A róka is lemond róla.

Semmivé válna egyetlen társa

Kivel várna úgy Godot uraságra?

Az értelmetlen fájdalom is jobb 

Mint nem érezni semmit.

Üres a szív

Üres a lélek

Gondolni sem kell másra

kutyára, macskára, mamára

Üres a ház

Üresek a mondatok

Üresen suttogott

S egy napon elhagyott.

"Te holló tudsz te egyáltalán repülni?

Fogadjunk még az se megy!" kezdett rá a róka

De már a holló nem bírta ezt tovább 

Ledobta a sajtot 

S vele minden egyéb nyomorát

Majd világgá szállt 

A lombokon át.