Néha még álmodom rólad.
Váratlan, a semmiből érkezel
Szíved, lelked, tested újra túl közel
Kerül mindenhez mi én vagyok.
S eleven szerelem csorba lángja
Mint vadlúd kap szárnyra
Ha zörgeti a nádat
Kutyák csaholása.

Táncba hív,
Táncra kél,
Tékozló vágyaim pusztító mátkája.
Így talál az éj leánya bennem
igazi párjára.

Karjaiba zár a sápadt Holdvilág
Merengő boldogság örökké tartó éjen át.

Az est sűrű ködjén
fényes késsel vág
Utat magának a pirkadat
Még kapaszkodom,
hisz aranyat ér
az összes pillanat.

Izzadtan, nedves párnába
fulladt fejjel ébredek fel.
S illatod magam körül úgy illan el,
mint a dér a fű hegyéről,
Ha simogatja a reggel.

Ő az igazi femme fatale:
Nem kísér utamon
De olykor megtalál
Nyugtom lesz tőle majd
Ha síromon fejfa áll.

Carried away by the currents
We fly beneath the waves
Trough treacherous torrents
And dark underwater caves

The unknown of the abyss
Houses a strange serendipity
There is nothing I find amiss
In this uncertainty

Thunder does not crackle
In this deep ocean
Only the sound of whales
Carry through the open

I thought I was lost
never to be found
But at the bottom of the sea
I found a familiar crowd.

They sing
And I feel
The need
To heal

To break the crust
To stir the dust
Don't be aghast
To learn to trust
Again.

A megüresedő szívek zaja

finoman kong.

Úgy, mint egy nagy rézből készült

óriási gong,

melyet megütve az egész belsőmet

átjárja egy rezgés,

Most mélyen zsibong.

Arcokhoz társított érzések

sok rövid történet, mit adott

az elmúlt évek hömpölygő tengere

S hajóra szállt az is, ki nem tudott

soha életében irányítani

még egy ladikot sem.

Csobogó, locsogó fecsegés

a heverőt nyomó komótos, enyészetbe süppedő

mélyen elveszett fáradhatatlan lélek várja,

hogy legyen egyszer péntek

Meg hétvége.

Vagy nemzeti ünnep.

Oly hangos ez a zörgés

Elvihetné valaki..

Vagy akár elvihetem én is

Igazából nem tesz semmit

Betettem a zajokat egy nagy zsákba,

levittem a zajokat egy nagy kukába.

Itt majd höröghettek,

Nesztek

(Rohadjatok meg)

Már éppen mentem volna

Mikor lábamhoz ért egy kiskutya

Szegény elég koszos volt.

Fázott

de ázott bunda alatt

édes gombszem ült.

-Bármilyen cuki vagy

Téged is úgy nézem kidobtak.

Hiszen így tettem az imént én is

a szívemben lakozó zajokkal…

Így teszek most is rímtelen sorokkal.

Na ne nyöszörögj!

Ajh..

Legyen.. Gyere velem..

De ez nem azt jelenti, hogy itt maradhatsz.!!..

Holnap elmész és ne is lássalak többet

nem, nincsen kutyatekintet.

De egyet ígérj meg:

Ne térj vissza oda ahol nem értékeltek

hidd el, ezt én sem tenném meg.

Held at bay on open waters

Like a sail curled up on a mast, l long for the wind.

Yet I shiver in the unknown vastness

As the sailor who grew afraid of the depths.

Two steps to the left, three to the right

Now I dance with the waves throughout the night

Couldn't lay down, wouldn't sleep well

As I wait for the sirens to carry me there

They sing

And I feel

The need

To Heal

Por száll mindenhol
Talpam alatt
Lapított kavicsok
Nyögnek.

Álmos hétköznap
Hosszú délután
Dolgos órák
Fáradt lélek
Ablakon bámuló bamba
Tekintet.

Az érzés nem hagy nyugodni:
Valami hiányzik.
Egy kérdőjel mögötti üres rész
Mit kitölteni csak Te lehetsz kész.

Tátong,
S mint hibás fog az orvost
Gomblyuk a gombot
Polc a könyvet
Szem a mosolyt.
Fül a hangot.
Kéz a kezet
Válaszod
Úgy várom.

Révedésem Ismerős zörrenés törte meg.
Talán a húgom küldött egy fontos üzenetet?
Esetleg a barátaim vicces mémet?
De nem.
S a nap új lendületet vett

Kattog az agyam
És a billentyűzet
Képernyő távolság köztem,
Közötted.

Suttogott kíváncsi kérdések
Megannyi választ remélnek
Kötetlen csevej
Vagy lelkek búvárkodása.

Ezen
Figyelmes falása írott képeknek
Ismerős minőség,
Melyen mindig csak ámulok.
Mégis...
Feltűnik valami..

Mint egy vár, ahol kinyílt egy ablak
Rajta keresztül lógatod hajad
Ma pedig kidugtad arcodat.

Pillantás a tekergő örvénybe.
Egy csodás dzsungel kanyargó ösvénye
Balra szenvedély
Jobbra öröm
Megpihenni nem lehet
E földi körön.

Bár rövid a túra,
igazán hálás vagyok
Tudva, tudatlan
Megkoronázta a napot.

Mint egy mitikus lény,
A lernéi hüdra.
Összes válaszod
Még két kérdés létét szítja.

Ajándék a lehetőség
Hogy kérdéseket tehetek
Ajándék a lehetőség
Hogy válaszokat remélhetek
De hogy még én is érdekellek...
Kérdem, mikor ébredek?

Legyen tűz

Elveszett röpke este

féltett pillanat

Bevégzi sorsát

Holnapra nyoma sem marad

Szeleburdi véletlen

Hozott felém csendesen

Törékeny lelket

Ékesen csillogó szemet

Mely úgy nevet

a Föld is elfelejti

Miért kerek.

Élettől csillogó szemed

Mint halász veted

Sokezer élet

Csobogó tükrébe.

Hol megannyi kép

S tengernyi szép

Kincses emlék

Mely nem a tiéd

Festi le mások

Egyszerű életét

Könnyű elveszni

Végtelen vizeken.

A sziklát ölelni

Amelyik nem idegen.

Félni mindentől

Ha ismeretlen.

Fals módon oszlatja éhséged

csak növeli a magadba szorult kétséget

Elveti a magokat mik szórják a félelmet

Ha megengeded

Hogy megállítsa életed

Az általad épített

Folytó környezet.

Elveszett röpke estek kósza gondolatai

Féltett pillanatok száguldó lovai

Töretlen szabadság kitárt szárnyai

Benned mint érzések százai

Kapjanak hatalmas lángra

Égig érő legyen a máglya

Hogy mindenki lássa

Okkal születtél e világra.

Még lépni sem volt időm
Csak épp a szemem szélére került
Sárgás busz lámpa fénye terül
Az árva világra.
Rozsdás ajtaja tárva
garázsba fulladó éjjeli tánca
sötétbe boruló üres magánya.
Ablakain tekintő utcai lámpa.

Felszöktem
Nesztelen, mint árnyék
a helyemet kerestem.
A sarokban útitársra leltem

Kezet nyújt a sötétségből ismeretlen arca
Megragad, mély jácint illat
Selymes hangján hívogat
Számoljuk együtt a bárányokat
Legyen többnapos a szombat,
Hosszabb a nappal, s könnyebb
A feledés keserű súlya.

-Hagyj békén kérlek
inkább aludnék egyet
Hosszú volt a végtelen véletlen
vezette boldog életem
A kanyarig lecsukom szemem
Szólj, ha révbe értem.-

Széles szívébe emelt és keblére ejtett.
A tomboló vihar elől kabátzsebébe rejtett
Feslett bélésbe varrott hintaágy
Terített asztal körötti iszonyú vágy
Kívül kemény ő, s mégis lágy
Az igazi tükörtojás.

Szemet emel az irigy ember
Mérget csepegtet, savat termel
Nem lehetek előttetek
Csak ha legyőzlek titeket.
Alapos kalapos műveletek
Alamizsnát könyörgő szemek
Kilincsen lógó használt kifli lebeg
Igazán mindenbe belekezdek
Leszakítottam a villanyvezetéket.
A saját lábamba állítom fejszémet
Végre kidőlt a fám
Bár vörös a bokám
Véres a baltám
És fás a ruhám.
Szent Máriám
Ordít Anyám.
Torz Mosolyra húzódik szám.

Végtelen nyugalom
Ködös pályaudvaron
Mozdony halkan zúg
Hűvös vágányon.

Ásító emberek
Munkás menete
Kabátjuk hosszú
vastag, fekete.

Te más vagy..
Világos színekben köszönsz a mának.
Virággal kezemben örvendve várlak.

Mosolygó hangon szólítasz.
Minden bánatomra vigasz
Ideig, óráig, ez maraszt.

Roppant városok
Fészkében tanyázok
Millió szalmaszál szív
Szalaszt el, majd hív
Későn, vágyakozva
Beállnak libasorba.

Ittasan ténferegvén
Sziklák szirtjén
Így élek,
hisz józanul félek
Ha a mélybe nézek.

Megérint a felcsapó illat
nedves, amolyan test szag
nem bánom ha marad ma.
Öleljen át, míg tart az éjszaka.

Eretnek, Boszorkány, Fakutya
Perecek, Robbanás, Falludzsa
A tegnap újraformálva.
Ős rendszer bekapcsol
Fekete macska dorombol.
Hideg fény ébreszt.
Nincs, mi tovább téveszt.
Jó lenne, még aludni
Kifolyt, nyálas szájjal nyújtózni.
Csak nem akarok többet Rólad álmodni.

Az egész olyan hirtelen..
Tél van, de a hidegben
is süt a nap keleten.
lehet hajnal vagy éjszaka
Cirkadián ritmusom zavarja.
Ébren vagyok mégis álmodom
Már-már az agyam falára mászom
Fordítva hull az égből az eső
majd mikor az ideje végleg eljő
megtelve továbbhalad
-Ott messze nézd!:-
Integet a bajsza alatt..

Mert találtam egy darab puzzle-t
Szívemhez illesztettem és rádőlt
Az egész világ amiben eddig éltem
Talpam alól elszaladt, egy percig féltem
Vártam miként száguldok tova
Húzna le telhetetlen szívem súlya
De nem zuhanok, csak úgy lebegek
Egy szigeten találom magamat Veled.
Mint valami alternatív valóság
Fejünk felett hullám csap át
Szívem letörli szemüvegét
Megtisztítva karcos lencséjét
S rajta keresztül látja
Itt az ismeretlen várja.
Az ismeretlen, kitárt két karjával
Beinvitál, telepszik egy székre
Beszél , s lassanként kiderül
Velünk szemben maga az élet ül.


Ananászos pizzát süt vacsorára
Élesztőt a lisztbe tesz majd minket
dob utána..
Nem próbálkozok, hiába..
Kezeivel sodor minden irányba
Csak élvezem a váratlan képtelent…
Szemed fényének sugára
Filmet vetít az edény falára.
Valaki épp lelőtte a hasonmás Elvist
Lassan megőrjít a terjengő Plot Twist.
Most hogy meglett az a ritka ametiszt
Smaug nem igazán érdekel senkit
Haza is gyalogol a szőröslábú Hobbit.
 Gandalf furán mosolyog és ránéz
Zsákosbilbó a gyűrűd ugyan hová vész..
Te már tudod ahogy én is
Eltette zsebre ez a szerencsétlen
idióta.
így lett még három könyvnek végül jó
sztorija.
Ananász vagy, én meg kukorica
közöttünk nincs is más csak sonka..
Sajttal ragasztott össze,
Szívemet foltozta tanítva
hogy kész legyek a találkozásra
Ha egybe olvaszt az ő nyála
S pizzáját a nagy Rejtelmes
Megkóstolja.


Beleharapott
Itt tartunk most
Olyan mint egy lehetetlen mese
Végül pont ez a szépsége
Mert színesebb lett az ég tegnap óta
Fülemnek muzsika az ébresztő óra
Tényleg igaz.. számomra csoda..
hogy nem csak álmodom és félédes
keserű mosollyal jön az érdes
reggeli hideg levegő, az orromba hatolva
pofán vágjon, azt mondja:
majd egyszer te majom
hahaha
Nem, ma reggel az érzést hozta
Hogy jobb felkelni mint álmodva.
Hiába  érzem hogy tegnap sok volt a vodka, vagy whiskey
Lábam a konyhába, arcomon széles mosollyal visz ki
Ablakon párát törölvén kinézve,
mosolyog a párkány alatt a pék sutödéje
vagy lehet hogy transzformátorház?..
 vidám füstöt eregető kéményes panellakás
Megbolondít a végtelen kilátás.

Az álmaim merészek s nagyok
Felszínre törnek,
Utat hagyok.
Nyugodtan izgatott
Békésen zaklatott
Biztonságban vagyok
Most úgy igazán
Boldog.

Egyforma arcok árnyékát vetíti a nap
Unalmas gondolatok, életek
Elvárások által formált vétkesek.
Nincsenek, minek is kérdések
A szokás hatalmába kerít,
Eltemet.

Közöttük jársz,  velük veszed a levegőt
Ugyanúgy tölti az oxigén a tüdőt
Mégis másra ösztökél, gondolatot ébreszt
Benned egy lángot éleszt
Mely pusztító förgetegként veszi kétségbe
S lesz a közöny szívedben megégve.
Tenni vágysz és élni
A sötétből kilépni,
Megízlelni a világ vadságát
Megdönteni ádáz kihívását
Magadhoz ölelni és megszeretni
Saját lényedből hozzátenni
Az utókornak okulásra nyomot hagyni.

Egyedül leszel, mert senki sem ért meg
Körötted millió arc bambán béget.
Ha volna fogalmuk róla,
Miként tekereg agyad sok csomója
Hosszú késekkel gyűlne csordába,
Mert elmondtad, életük hiába.
Gyerekként gyárba kényszerít
Formákba öntve szelídít,
Hozzád kerül a gép, felsikít.
Tanárok érkeznek, neves emberek
Benned mind programot szerkeszt
Rádnéz, s nagy szemeket mereszt
Nem hajlasz, tartásod nem ereszt.
Már csak rálegyintenek,
Bekalkulált veszteség lett a neved.

Felnőttél
A világ megmaradt gyerek:
Saját piszkában játszó
A föld göröngyeit rugdosó
Orrában turkáló
Valahogy mégis kerek.

Dzsungelben kószálsz,
Bár nem fák között
Világuralmi nézetek
Pénzéhes ültetvényesek
Learatni termesztett
Tudatlan emberek,
Szívük némasága
övezi léptedet.

Halk nesz mögötted
Megfordulsz, szempár előtted
utolért a szörnyeteg
Rutinos mozdulattal magad halottnak tetteted,
Érdeklődését már-már elveszíted.
S ekkor valami megváltozik benned.
Talpra állsz,  sarkaid megveted
Ugrik, készül s bekebelez.
Még látod, szemében a fény megremeg
Véres pofájából győztesen emeled ki kezed
Tán magad sem hiszed
A harcot megnyerted

Szél támad amolyan óriás
Hurrikán közeleg feléd
Néz,meghajtja fejét,
Kezet ráz, tovairamodik
Útját a talaj magvai nyögik
Lábaid körött a föld megelevenedik
az élet zaja a levegőbe emelkedik
Madarak hangjára leszel figyelmes
Köszöntenek… Lehetséges?
Egy ösvény magas sziklára vezet.

Fényt hozó tekinteted elterül
Maszatos gyermek odalenn felül
Maszatos gyermek odalenn fülel
Hangod hívó szavára figyel


Te vagy az igazi csoda
mely a változást hozza
Benned lakozó rejtelmek
Felszínre kerülnek
Ceruzára váró lapként merevül előtted
Az egész kerekség feszülve.
Nekilátsz alkotó munkádnak
Az eget s földet dicsérő világnak.
Újra feltalálod a kereket
Kezeid sohasem látott színeket kevernek
Mosolyra fakasztó történeteit ráveted
Vászonra kiömlő gyönyörű lelkednek.
Az emberek kik megértenek
Most itt állnak körötted
Boldogan zengik neved
Nincs más dolgod hátra, csak nevess
Ó Te a Győzelmes.

Tétova Árnyak között
Két világ rezgő határán
Egy emlék figyelt, átszökött
Óvatlan pillanatban megkötött

Tudván merre halad
Leült nagy tölgyek alatt
Régi dalát énekelve
Fekve az eget kémlelte

Látott sok csillagot
Mind ismerős valahogy
S a hold rideg fénye
Tekintetét megigézte

Másnap a világot járva
Bukkant rá csodákra:
Barátok nevetése
Édesanya ölelése
Gyermek szertelen kacaja
A tudatlan ártatlansága..
Szívéhez jutott a boldogság árnyéka.

Többet akarva
Tovább kutatva
Eljutott egy sötét utcába
A kétely megtorpantotta
Már kifordult volna
Mikor egy hang szólította

Idegen érzésként félelem
Kúszott feléje hirtelen
Összetört álmok szilánkján
Száradó vér szagának üvöltését hallván
Elfogta kegyetlen rémület
Magával ragadó iszony, révület
Mint robbanásra váró régi épület
Idegei pattanásig feszültek
Felidézte a régi melódiát
Nem érzett mást, csak agóniát
Próbált elfutni hát
Gyűlölet göcsörtje akasztja lábát
Porba hull, felkiált..
Az önzés elnyomta hangját.

-------------------------------------------------

Fura álmok övezik éjjelem
Velük együtt kell élnem
Értelmüket keresvén
Gondolatimba merülvén
Jártam sok utcák macskakövét

Fura alak jött az út szélén
Mások figyelmét fel nem keltvén
Valahogy nem volt helyén..
Szemembe nézett s én nem féltem
Álltam tekintetét, elképedtem.
A boldogság vágyát, felfedezve
Lázasok álmától gyötört elméje
Szemén keresztül tükörként vetült le
Időt, teret megkerülve
Magam arcát láttam benne.
Mint ismerős köszöntött
Pipájából füst tekergőzőtt
Nem kért semmit, nem mentegetőzött.
Tekintete szívemben időzött.
Két szót dörmögött fülembe
Majd elindult, egyedül előre
Hogy eltűnjön örökre.
Kétségem sincs felőle
Számára én voltam:
-így mondta-
Az emlékek őre.

Pierre

Az éj leple alatt kúszik a bátortalanság
Reggel, mikor a kihívás előtted áll
Csak azt kérdezed vajon menni fog?
Beletörik e az a bizonyos fog, vagy bicska ha úgy tetszik.

Leizzadsz és már nem is érted
Hogy is volt tegnap az a képlet?
Egyszerűen összefolynak a képek
A sok elpocsékolt idő mint vétek tör elő most rejtekéből.

De igazán, teljesen mindegy tényleg
Mert képes vagy rá, és még szerencséd is lehet
A Kurva életbe, ezen múlik az élet
Melyik? teszi fel a kérdést szíved, biztosan ezt szeretnéd?

Nem, persze hogy nem, ez csak formaság
néhány szám, és görbe, amiért kedved sincs küzdeni
olyan távol vágyaidtól, mint Párizs-Helsinki
Semmi.. motiváció, csak az érzés, hogy kell, mert ezért jár a kettes.
El van ez baszva kérem.

Az a bajom,  ha tudni szeretném
Hány a hidrogén a szénatom peremén
Csak felcsapom a gúgült
Kattintok pörgetek kettőt
Ott a válasz a szemem előtt. Meg a fejemben, mert belevertem.
Kapok érte egy jegyet? Meglesz?
Átmentem a vizsgán? Igen?
Köszönöm szépen!

Inkább töltenék, még ötven órát.
S önteném, szagolnám a kémiát.
Hogy értsem, ne csak tudjam
Hogy Lássam, ne csak nézzem.
Tartsam két kézben, az eredményem.
Hadd szeressem amit nyújt az egyetem.

Mert végül ez az ami számít,
A talpraesett a labvez, irányít,
Nem az aki mindent benyalt, hadarva
Lenyalt hajával öltönyében elmondta
Gyorsan történik a fenol brómozása.

De ki vagyok én hogy beleszóljak
Csak egy a sok kód közül
Egy ember arc nélkül
A százalék, mely nem ül a tűz körül
Hanem nekifut és ugrik, remélve
hogy az ETR ikonja estére,
Kizöldül

-Rostás Péter "Soar"