Egyforma arcok árnyékát vetíti a nap
Unalmas gondolatok, életek
Elvárások által formált vétkesek.
Nincsenek, minek is kérdések
A szokás hatalmába kerít,
Eltemet.

Közöttük jársz,  velük veszed a levegőt
Ugyanúgy tölti az oxigén a tüdőt
Mégis másra ösztökél, gondolatot ébreszt
Benned egy lángot éleszt
Mely pusztító förgetegként veszi kétségbe
S lesz a közöny szívedben megégve.
Tenni vágysz és élni
A sötétből kilépni,
Megízlelni a világ vadságát
Megdönteni ádáz kihívását
Magadhoz ölelni és megszeretni
Saját lényedből hozzátenni
Az utókornak okulásra nyomot hagyni.

Egyedül leszel, mert senki sem ért meg
Körötted millió arc bambán béget.
Ha volna fogalmuk róla,
Miként tekereg agyad sok csomója
Hosszú késekkel gyűlne csordába,
Mert elmondtad, életük hiába.
Gyerekként gyárba kényszerít
Formákba öntve szelídít,
Hozzád kerül a gép, felsikít.
Tanárok érkeznek, neves emberek
Benned mind programot szerkeszt
Rádnéz, s nagy szemeket mereszt
Nem hajlasz, tartásod nem ereszt.
Már csak rálegyintenek,
Bekalkulált veszteség lett a neved.

Felnőttél
A világ megmaradt gyerek:
Saját piszkában játszó
A föld göröngyeit rugdosó
Orrában turkáló
Valahogy mégis kerek.

Dzsungelben kószálsz,
Bár nem fák között
Világuralmi nézetek
Pénzéhes ültetvényesek
Learatni termesztett
Tudatlan emberek,
Szívük némasága
övezi léptedet.

Halk nesz mögötted
Megfordulsz, szempár előtted
utolért a szörnyeteg
Rutinos mozdulattal magad halottnak tetteted,
Érdeklődését már-már elveszíted.
S ekkor valami megváltozik benned.
Talpra állsz,  sarkaid megveted
Ugrik, készül s bekebelez.
Még látod, szemében a fény megremeg
Véres pofájából győztesen emeled ki kezed
Tán magad sem hiszed
A harcot megnyerted

Szél támad amolyan óriás
Hurrikán közeleg feléd
Néz,meghajtja fejét,
Kezet ráz, tovairamodik
Útját a talaj magvai nyögik
Lábaid körött a föld megelevenedik
az élet zaja a levegőbe emelkedik
Madarak hangjára leszel figyelmes
Köszöntenek… Lehetséges?
Egy ösvény magas sziklára vezet.

Fényt hozó tekinteted elterül
Maszatos gyermek odalenn felül
Maszatos gyermek odalenn fülel
Hangod hívó szavára figyel


Te vagy az igazi csoda
mely a változást hozza
Benned lakozó rejtelmek
Felszínre kerülnek
Ceruzára váró lapként merevül előtted
Az egész kerekség feszülve.
Nekilátsz alkotó munkádnak
Az eget s földet dicsérő világnak.
Újra feltalálod a kereket
Kezeid sohasem látott színeket kevernek
Mosolyra fakasztó történeteit ráveted
Vászonra kiömlő gyönyörű lelkednek.
Az emberek kik megértenek
Most itt állnak körötted
Boldogan zengik neved
Nincs más dolgod hátra, csak nevess
Ó Te a Győzelmes.