Hol köveket mos kerekre az óceán habja
Ott ér hozzá tested a világot ölelve
Ha eljön a hajnal
Hol formátlan magány fog lépteket rabra
Ott vetül lelkednek sugárzó árva fénye
Ha eljön a hajnal.
Hol rideg fagyot hagyott az éj ajka
Ott izzik fel keblednek melege
Ha eljön a hajnal
Hol szendergő bujaság álmát alussza
Ott kel táncra formáid vonása
Ha eljön a hajnal
Könnyekkel áztatott arcok kerülnek
évekkel barázdált kezek közé.
Szívhez ér a szív mi életet adott
A sugárzó napnak.
