Tengernek vízét szántó hatalmas tömeg

Megállíthatatlanul előre törtet

Töretlen munkával

Ádáz vággyal

A vörös alkonyba siet

Matrózok száraz kezei közül kerül ki

Érett gyümölcsöt hozó munka

Dühöngő motorok

Égtelen zajok

Hajtanak előre, holnapba.

Sötétségben honol a tajtékzó vadállat

Szemei habok fodrán villannak

Fogát feni

Karjait mereszti

Ostora az egész világnak.

Üvöltő szelek takarják el fia egyetlen álmát

Tompa fényét magukkal ragadják

Ismeri rég mind hatalmát.

Nincs olyan szó mely átszeli a kedvetlen apátiát.

Elvétve távolodik az élők sorából

S közben hiába fut

Rohan

Küzd

Követeli meg gyermeki figyelmét

Nem lát maga mögé

S hiába futok

Rohanok

Küzdök azért, hogy rám nézzen végre

Ugyan miért kerültem elő, ha maradhattam volna

Eltévedt gondolat

Termékeny földre váró mag

Így lettem örökre tévútra szaladt akarat.

Sóval hintett földön fél igazán az ki teremteni érkezett

Csak ő látja messziről a fenevad éhes torkát

A végtelenben táncoló ezernyi kard-fogát.

Sötét vizeken egyetlen ember reszketett

Hideg szobákban egyetlen ember remegett

Kormánykeréken egyetlen ember keze fehéredett

Édes vágyak között egyetlen ember keresett

Választ, pontot felkiáltójelet

Melyet a fejezet végére tehet