Tegnap el kellett gondolkodnom a következő kérdésen: Miért ne szavaznék a Fideszre, hiszen stabilan jön a pénz a térségbe és nekem még úgysem ártottak semmit.

Nos, ez a két állítás messziről nézve valóban megállhatja a helyét. Először nézzük az első felét.

Bajok nagyban

Egy jól fejlődő régióban élek, ahol évek óta egyre több és jobb munkalehetőség, illetve egyéb infrastruktúra jön létre. Jó a tömegközlekedés, biztonságosak a települések (ha ez ember nem keresi direkt a rossz részeket). Ami viszont iszonyúan feltűnik, az az igazi magyar gagyi érzés. Hogy csak egy dolgot említsek, biztosan ismerős az érzés mindenkinek, mikor a frissen átadott aszfaltos főút a következő télen már a felezőnél szétrepedve kezeli az autót.

Én a nyugati főfolyósón élek és itt is számszerivel előfordulnak ezek. Azonban laktam az Alföldön is évekig, később pedig volt szerencsém különböző tolmács munkák miatt látni a keleti részeit az országnak. Sokszor az az érzés jutott eszembe, amikor a 90-es évek végén kisfiúként előszőr láttam a magyar-román határ túloldalát. Hirtelen mintha egy másik világba érkeztem volna.

Az én lakhelyem jobban járt? A kiemelt beruházások és egyéb cégek adóiból fejlődünk. Közben pedig az ivóvizeinket elhasználják a gyárak működtetésére. A hatóságok szemet hunynak a károsanyagkibocsátás vizsgálatok eredményei felett. Dübörög az ipari maffia, a megye gyárai fel vannak osztva a legnagyobb beszállító/szolgáltató cégek között. Az jár jól, aki jóban van a megfelelő emberekkel és/vagy pénzt ad nekik

Hiába lerágott csont, de működő közegészségügy, amihez elvileg alanyi jogunk lenne ebben az országban, nincs. Az előző évben történt, hogy begyulladt egy fogam. Férfiból vagyok, úgyhogy a nátha és a hátfájás a két legnagyobb ellenfelem, tehát mondhatom, hogy a halálomon voltam. Kettő hónap volt a várólista a szájsebészeten. Mikor már szó szerint 30 órája nem aludtam felhívtam hajnali 3 kor egy éjjel nappali klinikát Budapesten. Reggel 8kor már benn ültem, délben pedig már otthon aludtam. A teljes ellátás varratszedéssel és utólagos kontrollal együtt került 15.000 forintba. Nekem senki ne jöjjön azzal, hogy 12 év korlátlan hatalom alatt nem lehet volna ezt a problémát megoldani felelős költségvetéssel.

Ezek szimplán azok a dolgok, amiket én tapasztaltam, nem hiszem, hogy ez lenne a teljes történet.

Bajok kicsiben

A személyes ártalom oldalát is vizsgáljuk meg.

Körülbelül egy hónappal ezelőtt érkezett egy levelem, mely részletezte mennyi pénzzel támogatott az állam a tanulmányaim alatt, és mennyi évig kell Magyarországon dolgoznom ezért cserébe. Ezzel csak az a bökkenő, hogy az én szakmám csodája a mobilitásban rejlik. Az angol a világ összes országában angol. Mindegy, hogy tanítani, írni, fordítani kell, pont ez a jó benne, bárhol is felhasználható tudás.

Ha már szóba került a tanítás, tanárképzőben kezdtem el az angol egyetemet. Aztán ahogy rengeteg társam én is kiszálltam ebből a vonatból. A mai napig csodálkozó elismeréssel tekintek a szakmát tanuló barátaimra, akik képesek kitartani 5-6 éven keresztül egyszerre két és fél egyetemet végezve azért, hogy utána kevesebbet keressenek, mint én az egyetem alatti diák állásomban. Ezt vehetjük az én gyengeségemnek is, pedig Isten a tanúm szerettem volna tanár lenni, de ebben a rendszerben nem láttam a jövőmet. Így a tanárok helyzete iránti apátiát felváltó gúnyos megjegyzések a kormány oldaláról csak tovább erősítették bennem a személyes csalódást oktatáspolitikájukkal kapcsolatban.

Természetesen érthető egyébként az is, hogy annak, aki hatalmon akar maradni a disznóságok közepette, nem jó, ha sok magasan iskolázott felnőtt kerül évente a rendszer vérkeringésébe, de ez egy ennél sokkal nehezebb téma, amit nem szeretnék itt kifejteni.

Az is személyes fájdalmam, hogy nem tudok örülni/emlékezni a nemzeti ünnepeken. Mert minden egyes alkalom Soros, Gyurcsány, Brüsszel, békemenet, Bayerzsolt, szervilis pénzlesők szervilisebb projektjei, migráns, ellenzék, harc ide harc oda. Elképesztően unalmas, béna és demagóg, pedig én is magyar vagyok, nekem is jogom lenne valamire büszkének lenni, valamit nagy becsben tartani a hazámmal kapcsolatban.

Végezetül pedig személyes problémának érzem azt is, hogy nem találkozom a szüleimmel karácsonykor évek óta. Nem tudom őket személyesen megkérdezni, ha valami problémám van, hogy esetleg ők hogyan oldanák meg a helyzetet. Nem azért, mert nem szeretném őket, hanem mert majdnem 2000km-rel odébb laknak. Természetesen nem okolhatom egyedül az elmúlt 12 év kormányzását az ő költözésük miatt, azonban egy igazságosabb, emberségesebb államban talán nekik sem kellett volna csatlakozni a megannyi „kalandvágyó” külföldön élő magyarhoz.

Különbségek

Szerencsésnek mondhatom magam. Annak a generációnak vagyok a tagja, amely a digitális világ végeláthatatlan szabadságának, és az emberek közötti relatív távolságok parányira csökkenésének ölelésében formálhatja meg a saját világról alkotott képét. Az én generációm lesz az is, amely majd át kell vegye az ország politikai és kulturális irányítását is a mostani vezetőktől. Azoktól az emberektől, akik mikor annyi idősek voltak, mint most én örültek, ha eljutottak a Balatonra nyáron a családdal, büszkén válogattak a magyar televízió két csatornája közül, és kézről kézre adták az Európából, vagy Amerikából érkezett popkulturális ereklyéket. Ez nem az ő hibájuk, nekik ez járt örökségül.

Ettől függetlenül, sajnos az egyik legnagyobb probléma pont ez. Azok, akik a legfőbb döntéseket hozzák az országban el sem tudják képzelni azt a fajta szabadságot, a véleményformálás és kinyilatkoztatás megannyi csatornáját, amit mi használunk, amibe mi születtünk, ami a mi közreműködésünkkel, ha úgy tetszik a mi Béta tesztelésünkkel, fejlődött ki és vált valósággá. Csak azt tudom remélni, hogy majd mi nyitottabb hozzáállással fordulunk az utánunk következők felé.

Verdict

Nem tudok a Fideszre szavazni, mert felháborít, hogy azt feltételezik, hogy nem látom a rendszerük mögött mindent átszövő csaláshálózatot. Számomra ez a legnagyobb bűn, amit elkövetnek. A saját hiányos ismereteik alapján néznek hülyének.

Nem mondom azt, hogy a másik oldal jobbat tudott volna alkotni az utóbbi 3 ciklus alatt, hiszen nem volt érdemi lehetőségük semmibe sem beleszólni. Viszont azt tudom, hogy a kormány az előző 12 évben sokkal kevesebbet tett meg, mint amit tehetett volna. Mindezt olyan vérlázító hazugságok között és hipokrata hozzáállással, ami mellett semmilyen igazságérzettel felvértezett ember nem mehet el szó nélkül.

Nem vagyok naiv. Ha valamit megtanultam az az, hogy a legszentebb embernek is belelóg a keze a zsírosbödönbe, ha elég közel kerül hozzá. Viszont, ha már valaki lopja a nekünk szánt pénzt, legalább annyit hagyjon már meg belőle, hogy legyen működő egészségügy, gördülékeny hivatali ügyintézés, egyenlő kulturális szabadság és ne kelljen gondolkozni, hogy miből élek a hónap végén, ha esetleg a második héten beázott a tető.

TLDR

Ami most van, nem túl jó. Ha ez marad még rosszabb lesz. Menj el szavazni, ha téged is bánt a következőkből akár egy is: tanárok élete, egészségügy, a nőkkel kapcsolatban tett kormányközeli nyilatkozatok, igazságszolgáltatás helyzete, leszakadt országrészek, *insert your cause*.