Az egész világ fejemben

Az egész világ fejemben
mint torz másolat
szívem tükrében
kalapot lejt és tovább halad
némán.

Állhatok útjába,
de nem teszem
mert csak átlép érdektelen
figyelmét fel nem keltem.

Láthatok az ő múltjába
én tanulok, ám
a földkerekség
(bár van millió hibája)
nem.

Mégis elég ha magam hajóját
saját tenyeremmel hajtom
nem kérek lapátot, vagy gyors hullámot
Mert szemébe nézek merészen
Míg fel nem fal egészben.
Hogy torkán akadjak,
s kihányjon

Minden mi enyém volt valaha
Tűzparipa és kiskutya
s az atommagos kamu-rakéta
Itt fekszik mellettem
néz rám szenvtelen
várja mit lépek én
Kit itt a világ peremén
a fogyasztói társadalom s az emberi értékek hanyatlásának oly hosszú degradálódását és mégis megoldatlanságát végig néző emberek idején

A rendszer,
ki ha kell halni nem mer
most öklendezve bár
megtörve nem
hibára akad, mit javíthat
mégsincs uj a nap alatt
egyszer eltűnök
a giliszták között
lelkem a felhők fölött
visszakacsint, majd egy határozott mozdulat
S volt nincs mint a gaz mely hajdan nőtt a kert alatt.

Pierre