Tegnap elképzeltem a jövőmet,
A ma ennek fényében tellett.
Valami halk zene szól, a múlt dicséről
énekel a Nő fátyolos hanggal
szaxofonon, őt kísérőn
egy Néger játszik, virtuóz
szemüvegben, kalappal

Legalábbis így képzelem.
Eközben szemben velem,
szuszájd gyermek teste remeg,
a tetőről lépne le a kis szentem
apja nem volt, ki hanyatt vágja a gerincen
De kinek is hiányozna „ez a hülye Béla”
Mondta anyja, ki tegnap is jól lebaszta:
„Mi a faszt kerestél már megint a krimóba”

Folyik a dráma kérem
Nincs új a vidéken
Ez volt a görögök színháza,
A rómaiak bukása
Kenyeret és cirkuszt
vagy kormányoddal megbuksz.

De vágod? Ez van ma is..
Nézzél körbe, mikor épp nem
a glutén frí vacsidat eszed szépen
Na mi megy a tévédben?
Éjjel-nappal, Aktívan kamu van a Fókuszban.
A Hírek is mellékesen közli
Valami névtelen közel-keleti
Országban meghal két hazafi
Terrorista lesz hirtelen mindenki
golyók repülnek, pokoli gépek rombolnak
A vallásukért embereket tipornak
S betonba öntenek, ja nem, olajba
csak legyen jó a  propaganda!

Sör a hűtőből, az asztalra kerül
poharadba, majd beléd ürül
Még néznél egy filmet..
Nem, ez ma nem megy..

A gyermek képe jut eszedbe,
kinek végtagját az akna leszedte,
míg feje felett a tető beázik
ép kezével, a homokban játszik
Karcol bele téglaházat..
Autót, madarat, játékot, párat
S odabiggyeszti öccsét
ki nem élte túl a tegnap estét
mert repesz ütötte tüdejét.

„Még jó hogy itthon nem ez a helyzet”
Bátran lehunyod szemedet
Téged, csak az adó kerget
A papír széle húzza a heget
Gyorskaja okozza veszted
Nem kell mérges gázt keresned.
Csak annyi súly van nyakadba vetve,
Nap végén az ajtóba esve
Elcipelje még az ember teste.


Tegnap elképzeltem a jövőmet,
Köszönöm, de én ezt nem kérem.
A világot, meg kell segítsem.
Az embereket jó útra terelnem
Csak legyen kivel élnem szeretetben
Ajándékul kapott kéretlen életem
Használjam ki teljes egészében
S tényleg, ha eljön a végzet
Földi pokolból, jobb helyre érek.
Rövid időmre azt mondják: kellett.
A ma ennek fényében tellett.


/Pierre/